a nyugati filozofia tortenete? ugyan mar. akkor inkabb a halal[a]. a gorogok pl sokat tehettek volna erte, ehelyett ugy elbasztak a gondolkodast jo par ezer evre, h isten(!) se hozza helyre... "de, lamer, annyi gyakorlati bizonyiteka van a tudomanynak, meg egy csomo kezzel foghato eredmenye..." na hat en nem latok semmit, csak azt, h nemhogy kozelebb nem kerultunk semmihez, de most mar a technologia is kozenk es a kerdesek/valaszok(megfelelo alahuzando) allt.
hat ezert van az, h Bertrand Russel is leszophat.

valodi dontest hozni muszaj. viszont minden mas kerulendo.
a vicces az, h a dontes helyessege nem csak hogy esetleges, masodlagos es relativ, hanem teljesseggel irrelevans is.
a dontes bizonyitott valodisaga az egyetlen tulajdonsaga, es egyben az ertelme is. kulonben ugy jarunk mint vmi kiraly asszem a kis hercegben, aki mindig azt kivanja, h legyen, ami eppen van, fenntartva ezzel a hatalom latszatat. persze a latszat is fontos, de nem ott ahova en tartok.

vettunk egy szobaantennat es igy ujra belem hasitott, h az idiotizmus egyik kedvenc megnyilvanulasi formaja Mo-n, h a keresztnevek atveszik a hatalmat minden felett.
Zsofi, Zsuzsa, Viki, Miki, mindenkinek csak keresztneve van, mindegy bazmeg, h vetelkedo, szappanopera vagy tulelo show. neha arra gondolok, h miert kell nekem ezzel foglalkozni, miert erdekel egyatalan, h mennyi hulye van... h igazabol csak egy hulye van...

a viszontlatas orome egyfajta punkosdi kiralysag eredmenye: az illuzioe, h megint legyoztuk a halalt, ujra latsz, ujra laltlak. ezert van az, h a legjelentektelenebb, de varatlan viszontlatas is orommel tolt el. a halal garantalja a viszont-nem-latast. nincs tobb varatlan fordulat vagy veletlen egybeeses.

olyan mintha, ha meg sosem lett volna osz ezelott. nem a megszokott itt-van-az-osz-felveszem-a-kotott-pulcsimat!, sokkal inkabb a mi-az-isten-folyik-itt? .
ugyanakkor van ez a 'presque vu' ('majdnem lattam') erzes is, es nap mint nap ujabb emlekek tolulnak fel. egyik nap pontosan olyan volt a delutan illata, mint amikor irni tanultam. tegnap pedig pont olyan mint amikor judo-zni jartam. furcsa, de jo erzes. kicsit tenyleg olyan mintha olyan dolgokat latnek ujra, amiket az elozo eletemben lattam, es egybekent tenyleg: a gyerekkor egy masik elet.

a masik felismeresre vasarnap jutottam egy istenrol, hitrol, vallasrol folytatot vita soran:
ezek a vitak semmihez sem visznek kozelebb, es egyelten eredmenyuk az, h minden alkalom utan vilagosaabban es kozerthetobben tudom ezt megfogalmazni.